1. nap - 2018. július 28., szombat
Győr - Mostar, Bosznia-Hercegovina
682 kilométer állt előttünk ezen a napon, így aztán hajnali 6 óra 15 perckor már indulásra készen ültünk a motoron. Kellemes nyári időben indultunk útnak, Mórnál aztán kaptunk némi esőt is, de egyáltalán nem volt vészes, még az esőruháinkat sem kellett elővadásznunk.
A már ismerős utakon kanyarogtunk, egy Ádám ellen irányuló bögölytámadást leszámítva tulajdonképpen nyugalmasan teltek az órák. Annak ellenére, hogy spórolási célzattal egy ideje nem motoroztunk semerre, viszonylag jól bírtuk a kilométereket. Az én kisalföldi utakhoz szokott gyomrom mondjuk egy idő után megelégelte a kanyargást, mire megérkeztünk a szálláshoz, nem álltam messze egy rókától.
A szállást egész könnyen megtaláltuk, a házigazdát kicsit nehezebb ügy volt előkeríteni, de végül ez is sikerült. A motorral beállhattunk az apartman iszonyú szűkös, zárt udvarába, mondjuk én lényegében infarktust kaptam, ahogy néztem, amint Ádám kivitelezi a műveletet.
Aranyos kis szobát kaptunk, gyorsan felcuccoltunk, átöltöztünk, aztán kis esti sétára indultunk.
Mostar városa a nevét az azt keresztülszelő Neretva folyón álló hidak egyikéről, az úgynevezett Öreg hídról kapta. A hidat a háború alatt a horvát hadsereg a Neretvába robbantotta, közös német-magyar erőfeszítéssel sikerült azonban újjáépíteni, ma az UNESCO kulturális örökséghez tartozik. Helyi hagyomány, hogy a mostari legények a hídról fejest ugranak a folyóba, ezzel keresve némi pénzt a turistáktól. A háború után ez a szokás a folyóban maradt aknák miatt sokáig életveszélyes volt.
Rengeteg ember sétálgatott rajtunk kívül a híd környékén, ráadásul a híd lábához nincs már szabad lejárás, így aztán néhány fotó után vissza is tértünk a szállásunkra. Gyors vacsora és zuhany után szerintem konkrétan beájultunk az ágyba.
Szállásunk, katt: Apartments & Hostel Zdrava Hrana
2. nap - 2018. július 29., vasárnap
Mostar, Bosznia-Hercegovina - Bar, Montenegró
A reggel úgy indult, hogy a benzinkúton sikerült ismét leesnem a motorról. Kezdem azt hinni, hogy én így szállok le, szerencsére egyébként egyetlen motorost leszámítva nem látta senki a zuhanást.
Tankolás után a Kravica-vízesés felé vettük az irányt. A Mostartól 35 km-re található parkolóban még nehéz elhinni, hogy csupán 10 perces sétányira egy természeti csodába ütközünk. A parkoló még biztatóan üres volt, a motor mellett gyorsan kényelmes ruhát öltöttünk, aztán elindultunk, hogy megnézzük a vízesést. A belépő egyébként 10 euró volt kettőnknek, motorral a parkolás ingyenes.
A Kravica-vízesés a Trebizat folyón helyezkedik el, több, egymás mellett elhelyezkedő vízesés alkotja. A lezúduló víz az évszázadok során hatalmas medencét alakított ki magának, ahol akár csobbanhatunk is egyet, már amennyiben elég jól bírjuk a hideg vizet, a medence vize ugyanis a legnagyobb nyári melegben is csupán 15-16 fokos. Mi ezt inkább kihagytuk, videózni meg elfelejtettünk, így aztán maradtunk a fotózásnál.
Mire visszaértünk a parkolóba, elég sokan voltak már, ráadásul velünk szemben egy igazán tapintatlan fószer parkolt, eszébe sem jutott nem az arcomba (vagy ki tudja, hova) bámulni, miközben átöltöztem.
Innen aztán Bar felé vettük az irányt. Én nyilván alig vártam, hogy végre odaérjünk, szerintem ez az egyik kedvenc helyem Montenegróban. :) A Kotori-öbölnél végre megpillanthattuk a tengert is.
Barban a tavalyról már ismerős Villa Glavanovicban foglaltunk szállást. Ezúttal cselesen nem a bolt felől, hanem az udvar irányából közelítettük meg a villát, majd be is parkoltunk az udvar egyik sarkába. Előkerítettem a kedvenc montenegrói bácsimat, aki megmutatta a szobánkat, aztán fizetésnél még egy kis kedvezményt is kaptunk tőle. :)
Pici pihenés után fürdőruhát öltöttünk, aztán lesétáltunk a partra. Elég sokan voltak a strandon, de azért megmártóztunk a tengerben, majd kis száradás után beültünk a Forestbe egy pizzára, naplementét nézni. :)
Szállásunk: Villa Glavanovic
3. nap - 2018. július 30., hétfő
Bar, Montenegró - Dolno Konjsko, Macedónia
Ezen a napon az Ohridi-tavat vettük célba. Albánián áthaladva iszonyú döcögős utakkal találtuk szemben magunkat, kész szerencse, hogy addigra már megedződött a gyomrom.
A szállásnál kedves házigazda hölgy fogadott minket a kiwilugas mellett, és bár nem pontosan olyan volt a szállás, mint ahogy a bookingos képek alapján elképzeltük, azért mindent összevetve szuper kis szobát kaptunk.
Kis pihenő után ismét motorra pattantunk, és átgurultunk Ohrid városába. Picit sétálgattunk a parton, Ádám készített néhány fotót, aztán gyorsan boltoltunk egyet, majd visszatértünk a szállásra.
Vacsora után ki szerettünk volna ülni a partra, de addigra közepesen nagy vihar kerekedett. Az eső viszonylag hamar elállt szerencsére, így végül lementünk a partra, én egy sziklán pihengettem, Ádám pedig villámokat fotózott.
Szállásunk: Nate Apartments
4. nap - 2018. július 31., kedd
Dolno Konjsko, Macedónia - Orikum, Albánia
Reggel egy parkolóból megtekintettük a Bay of Bones nevű múzeumot, majd haladtunk tovább az Ohridi-tó partján. Káprázatos látványt nyújtott a tó a reggeli fényben, pedig nekem előző nap nem annyira nyerte el a tetszésemet.
Viszonylag gyorsan átléptük az albán határt, majd néhány döcögős szakasz után az albán autópályán folytattuk utunkat. Ádám még itthonról kinézett egy elég király partszakaszt, így az autópályáról lehajtva errefelé vettük az irányt. Egy kanális mellett haladó kavicsos földnyelven vezetett az út a tenger felé, aminek hatására becsléseim szerint nagyjából kettő centivel rázódott lejjebb az összes belső szervem. A tengervízből kialakított, sólepárlásra szolgáló tavacskák rózsaszínes vize temérdek flamingó élőhelye.
A nyílegyenes, döcögős földnyelvet elhagyva konkrétan sivatagszerű helyre érkeztünk. Riszált alattunk a motor, én be is szartam rendesen, úgyhogy inkább gyalog tettem meg az utat a tengerig.
Kétségkívül gyönyörű volt egyébként a part, a szemetet leszámítva persze. Kicsit nézelődtünk, aztán visszaindultunk az autópálya irányába.
Rövid motorozást követően megérkeztünk aznapi szállásunkhoz. Azt leszámítva, hogy nem annyira volt ülőke a WC-n, tulajdonképpen egész pofás kis szobát kaptunk. Felcuccoltunk, aztán lesétáltunk a partra csobbanni egyet.
Szállásunk (2 napra): Blue Sea Hotel
5. nap - 2018. augusztus 1., szerda
Orikum, Albánia - Vlora, Albánia
Reggel útra keltünk, hogy felfedezzük Vlora homokos tengerpartját.
Már viszonylag korán egész sokan tartottak a part felé, végül aztán nem volt vészes a helyzet az általunk választott partrészen. Nem parkoltunk le itt azonnal, hanem tovább indultunk, annak reményében, hogy megtaláljuk az előző nap felfedezett partszakaszhoz vezető másik utat.
Hamar gyanússá vált, hogy valahol elvétettük az irányt, amikor azonban egy DANGER! feliratú kerítésbe ütköztünk, egyértelmű volt, hogy ezt bizony nagyon elbaltáztuk. Már éppen kezdtem volna ideges lenni, de erre nem maradt időm, ugyanis nagyjából ebben a pillanatban a kerítés mögül előrontott kb. 10, őrjöngő, a területét védelmező kutya. A kisebbektől még nem is szartam volna be annyira, amikor viszont egy megtermett medve nagyságú is nekiállt felénk rohanni, na, akkor tele lett a pelus. Ádám próbált a lehető leggyorsabban megfordulni a motorral, én meg közben üvöltöttem a kutyáknak, azt mondjuk már nem tudom, hogy mit, nyilván valami artikulálatlan fohászt arra vonatkozóan, hogy ne ezen a napon váljunk kutyaszarrá (légyszi). Végül sikerült a megfordulás, fénysebességgel visszapattantunk a motorra, a dögök még egy ideig rohantak utánunk, én sikítoztam velük, aztán végre leráztuk őket.
Őszinte leszek, ez után a nemkívánatos kaland után én leginkább csak haza szerettem volna jönni, de ehelyett inkább csak elkezdtem a sírást, és folytattam is egy ideig. :D Utána egyébként tök jó partot találtunk, persze szemetes volt ez is nagyon, de ezt leszámítva tényleg szemet gyönyörködtető.
Miután Ádám kifotózta magát, visszagurultunk ahhoz a partszakaszhoz, ahol láttunk más fürdőzőket, aztán levetkőztünk, és csobbantunk egyet mi is. Fürdőzés után kagylókat gyűjtöttünk a parton, aztán visszaindultunk a szállásra.
Délután még sétáltunk egyet a környéken, majd nagyjából összepakoltuk a cuccainkat, hogy reggel gyorsan megkezdhessük utunkat.
6. nap - 2018. augusztus 2., csütörtök
Orikum, Albánia - Lygia, Görögország
Albániának valahogy nem sikerült belopnia magát a szívembe, így aztán ezen a reggelen igazán örültem, hogy végre elhúzhatjuk a csíkot.
Előtte azért még következett némi motorozás az SH8-as úton, ami egy iszonyú király panorámaút. A kilátópontnál mi is megálltunk szétnézni.
A kilátó után eléggé megszomjaztunk, így kerestünk egy boltot. Bementem hideg innivalóra vadászni, aztán kisvártatva vissza is tértem a szerzeményeimmel: Ice Tea, Lemon Soda, valamint a boltból ellopott piros kosár. :D Aki nem ismer, annak most elmondanám, hogy rendszeresen nyúlok le bevásárlókosarakat boltokból, mármint nem kleptomán okokból kifolyólag, hanem szimplán valahogy a kezemben maradnak. :D Nyilván visszavittem a kosarat, lehet tippelni, mennyire röhögtek ki az eladók. :D
Továbbindultunk, aztán tettünk egy kis kitérőt a Kék Szem Forráshoz. A Kék Szem Forrás különleges természeti jelenség Albániában, kristálytiszta, kék vize egy több, mint 50 méter mély medencéből tör fel - a búvárok 50 méterig ereszkedtek le, de a karsztlyuk pontos mélysége még nem ismert. A forrás vize tényleg gyönyörű, viszont iszonyatosan sokan voltak, így mi mindennel együtt 10 percnél többet nem töltöttünk ott.
A görög határt átlépve lenyűgöző látványt nyújtott a rengeteg citromfa, el is határoztuk, hogy az egyikről szerzünk egy citromot. Végül erre nem került sor, mert mire észbe kaptunk, elfogytak a citromfák.
A szállásunk a lehető legszuperebb szállás volt, amit csak találhattunk. Csodálatos, gondozott kert, éjszaka kivilágított pálmafákkal, és csak egy út választja el egy elképesztően gyönyörű, nyugodt, tömegmentes partszakasztól.
Lepakolás után át is sétáltunk a partra, aztán csak áztattuk magunkat a tengerben. :) Ádám felcsapott árnyékolástechnikai szakembernek, ugyanis egy szikla, egy száraz náddarab, és a függőágyunk felhasználásával szuper kis napvitorlát dobott össze. :D
Szállásunk, 2 napra: Raptis Apartments
7. nap - 2018. augusztus 3., péntek
Lygia, Görögország - Porto Katsiki Beach, Görögország
Reggel viszonylag korán motorra pattantunk, hogy még nagyjából időben a Lefkada félszigetén található Porto Katsiki strandra érhessünk.
Az odafelé vezető út is gyönyörű, de maga a strand az, ami igazán elképesztő. Amikor odaértünk, csak néhány helyen sütött még be a nap a sziklák fölött, megvilágítva a kristálytiszta vizet. Annyira szép volt, én minden második lefelé vezető lépcsőfokon megálltam fotózni. :D Egészen kevesen is voltak még szerencsére, mi a napágyas résztől kicsit távolabb, két szikla között táboroztunk le. Elsőre hidegnek tűnt a víz, de aztán hozzászoktunk, én csak pihengettem a vízben, Ádám búvárkodott is. :) Másfél-két órán keresztül tudtuk élvezni a nyugalmat, aztán záporozni kezdtek az emberek. Amikor ketten is belemásztak az intim szférámba, inkább szedtük a sátorfánkat, és továbbálltunk.
Lefkada legdélebbi pontja felé vettük az irányt, ami hatalmas függőleges szikláival, és a klasszikus világítótornyával csábítja a látogatókat. Beszéltük is, hogy nem valószínű, hogy motoroztunk valaha ennél szebb helyen. :) Kicsit hegymászósra kellett venni a figurát, és mi végül még a kerítésen is átmásztunk egy-két fotó kedvéért.
Innen aztán visszaindultunk a szállásunkhoz. Ismét fürödtünk egyet, aztán kifeküdtünk a partra a napvitorlánk alá. :D Egyszer csak a távolban megláttuk egy hajó piros fényét és jelzőfüstjét. A helyiek, köztük a szállásadónk is, az utcáról figyelték az eseményeket, aztán hamarosan megérkezett a felmentősereg, akik kihúzták a hajót a partra.
8. nap - 2018. augusztus 4., szombat
Lygia, Görögország - Kalambaka, Görögország
Hajnalban ébredtem, nem éreztem magam valami jól. Mire indulnunk kellett, szerencsére sikerült összeszednem magam valamennyire. Erre a napra a Meteorák volt a cél.
Útközben tettünk egy aprócska kitérőt a Palaiokarya vízeséshez.
Kalambakába érve még túl korai lett volna elfoglalni aznapi szállásunkat, így előbb felkanyarogtunk a Meteorákhoz. A görög Meteora szó "levegőben lebegőt" jelent, és hát valóban, a sziklák elnevezése nem véletlen, a csúcsok az égbolt közelében keresendők. Nekem végig olyan érzésem volt, mintha a sziklák vetítve volnának, egyszerűen hihetetlen látvány volt.
Miután elfoglaltuk a hotelszobánkat, pici pihenő után élelemvadászatra indultunk. Végül egy helyes kis gyorsétteremben szereztünk egy-egy gyrost, isteni volt. :)
Este aztán még sétáltunk egyet a környéken, nem lehetett betelni a látvánnyal.
Szállásunk: Hotel King
9. nap - 2018. augusztus 5., vasárnap
Kalambaka, Görögország - Përmet, Albánia
Reggeli nélkül indultunk útnak, a boltok ugyanis vasárnap zárva tartanak. Kicsit később találtunk egy kisboltot, még pont nem haltam addig éhhalált. :)
A végén már nem is számoltam, hány alagúton gurultunk keresztül, már rosszul voltam az azokat jelző tábláktól.
Útközben tettünk egy aprócska kitérőt a Vikos szurdokhoz.
A görög-albán határra éppen ebédidőben érkeztünk, egy darabig azt hittük, hogy egy teljesen elhagyatott határátkelőt találtunk. Végül aztán előkerült valaki, így átgurulhattunk a határ albán oldalához. Itt szintén épp táplálkoztak, jó 15 percet várakoztunk, mire történt valami, addig egy német motoros párral beszélgettünk.
A határtól már nem volt messze aznapi szállásunk. Kedves recepciós fogadott minket, szokás szerint felcuccoltunk, majd kicsit kényelmesebbre vettük a figurát, és visszagurultunk Petran felé, a Benja nevű termálforráshoz.
A parkoló bejáratánál brutál sár volt, de átszeltük a motorral, mondjuk ennek én annyira nem örültem. A források sem annyira nyerték el a tetszésemet, persze szép hely volt, de egyrészt iszonyatosan büdös volt a víz, másrészt sajnos telve volt emberekkel. Így aztán végül nem fürödtünk, kicsit körülnéztünk, majd visszaindultunk.
Este még sétáltunk egyet Përmet városában. Vacsorára vadásztunk, végül egy gyorsétteremben kötöttünk ki megint, valami kebabtál-szerűséget sikerült szereznünk. Finom volt amúgy, de azért úgy döntöttem, nem árthat egy kis fertőtlenítés, ezért pár üzlettel arrébb leültünk egy kávézó teraszán whiskyzni. :D
Szállásunk: Hotel Ramizi
10. nap - 2018. augusztus 6., hétfő
Përmet, Albánia - Bar, Montenegró
Reggel korán összeszedtük magunkat, majd a hotel éttermében megreggeliztünk. A szoba ára tartalmazta az egyszerű, bőséges választékú, finom svédasztalos reggelit.
Az éjszaka folyamán a motor elé beparkolt néhány kocsi, így kicsit trükközni kellett a kiállásnál.
Montenegró felé vettük az irányt. A határon iszonyatos sor állt, így az autók egy részét kénytelenek voltunk ravaszul beelőzni.
A Cijevna folyón található vízesés, a montenegrói Niagara megtekintése eddigi látogatásaink során kimaradt nekünk, így most errefelé indultunk tovább a határtól. A folyó vize gyönyörű, a vízesést azonban most sem sikerült megnézni, ugyanis a szárazság miatt teljesen megszűnt létezni. :D
Podgorica után a tavalyról már ismerős fizetős alagúton haladtunk tovább Bar felé. Szállásunk ismét a Glavanovicban volt, mintha csak hazatérnénk, úgy kanyarodtunk be az udvarba. A bácsi megint hozta a formáját, ezúttal még több kedvezményt kaptunk. :)
Kimostam a szennyesünket egy lavórban, majd átöltöztünk fürdőruhába, aztán elindultunk a partra. Menet közben útba kellett ejtenem egy gyógyszertárat, ugyanis ekkor már nagyjából egy hete egy brutálisan vörös, égő, viszkető folt éktelenkedett a bal karomon, a könyököm fölött. Nem vettem észre, mikor és hogyan történt, a gyógyszertáros hölgy pedig sajnos nem igazán értett angolul, így tulajdonképpen azóta sem tudom pontosan, hogy mi támadhatott meg. A hölgy megvizsgált, aztán egy doboz allergiagyógyszerrel meg egy rovar- és medúzacsípésre való géllel engedett utamra.
Strandolás után természetesen megint a Forestben kötöttünk ki. :)
Szállásunk ismét, 2 napra: Villa Glavanovic
11. nap - 2018. augusztus 7., kedd
Bar, Montenegró
A közeli pékségben szereztünk reggelit, aztán lesétáltunk a partra, és a függőágyunkat két fa közé kifeszítve pihengettünk egy kicsit.
Ez után még sétáltunk egyet, aztán visszatértünk a szállásra, ahol próbáltunk alvóhelyet találni másnapra. Később aztán elgurultunk lemosni a motort, iszonyatosan piszkos volt szegény. :D Brutális hőség volt, így a délután végül sorozatnézésbe, majd alvásba torkollott, csak este merészkedtünk ki újra a strandra. Hatalmas volt a tömeg még akkor is, ezért egy rövid fürdőzést követően ismét a Forest teraszán toltuk a pizzánkat. Vacsi után még tettünk egy sétát a parton, én mindenképp akartam valami kacatot venni emlék gyanánt, végül aztán üres kézzel távoztunk mégis.
12. nap - 2018. augusztus 8., szerda
Bar, Montenegró - Pluzine, Montenegró
Ismét a Kotori-öböl felé vettük az irányt, ezúttal a kihagyhatatlan kotori szerpentin felől közelítettünk. Még mindig gyönyörű ez a hely, én egyszerűen nem tudom megunni.
A Durmitorban haladtunk aztán tovább Pluzine felé, Ádámnak ez a holdbéli táj az egyik kedvence Montenegróban. :)
A szállásunk ezen a napon az a hely volt, aminek az éttermében legelső montenegrói túránkon elfogyasztottuk az első montenegrói söreinket. :)
A szoba kellemesnek tűnt, néhány pókocskát leszámítva. Kis idő elteltével azonban a fürdőszobában furcsa dologra lettünk figyelmesek: a padlón egyértelműen egy skorpió teteme feküdt. Nem tudtuk, honnan került oda, de eléggé betojtunk tőle. Egy ideig igyekeztünk szemmel tartani és megbizonyosodni róla, hogy valóban halott-e. Az volt, így hát félig megnyugodva sétáltunk fel az étteremhez vacsorázni. Egész finom ételeket kaptunk, a fizetésre viszont jó háromnegyed órát kellett várnunk.
Mivel skorpió barátunkkal kapcsolatban a halál beálltának pontos időpontja nem volt megállapítható, így este hosszas gondolkodás után végül nem indultunk ugyan tovább innen a fenébe, de azért jobbnak láttuk lámpafénynél aludni. :D
Szállásunk, nekünk nem visszatérős hely: Guesthouse Zvono
13. nap - 2018. augusztus 9., csütörtök
Pluzine, Montenegró - Jajce, Bosznia-Hercegovina
A reggeli májkrémes kenyerünket egy benzinkúton fogyasztottuk el, egy cica társaságában. :) Ekkor még nem tudtuk, hogy kb. 5 perc múlva, előzés közben bedöglik alattunk a motor, úgy, ahogy van.
Ahogy szálltam le a motorról, egy pillanatra égett szagot éreztem, aztán hamarosan be is bizonyosodott a gyanúnk. Ádám addig piszkálgatta a vezetékeket, míg végül megtalálta a hibát: egy csatlakozó volt az, lényegében szénné égett. Átmeneti megoldásként szigetelőszalagot alkalmaztunk, majd a nagy ijedelem után picit megnyugodva gurultunk tovább Jajce felé.
Útközben tettünk némi kitérőt, hogy megnézzük az elhagyatott szarajevói bobpályát.
A pályát az 1984-es Szarajevói Téli Olimpiára tervezték a Trebević hegyre. 1982-ben átadták és 1983 januárjában már itt szervezték meg a Bob Európa-bajnokságot, a téli olimpia után pedig más versenyekre használták.
Amikor azonban kitört a Délszláv háború, és annak részeként bekövetkezett Szarajevó ostroma, a vidám csúszóversenyeket és szurkolókat katonák és civilekre vadászó mesterlövészek váltották fel.
Erre a napra a már ismerős Jajce Youth Hostelben foglaltunk szállást. A szobában sajnos nem volt sem hűtő, sem klíma, erre azért jó, ha felkészülünk a dögmelegben.
Nekem ezen a napon konkrétan már csak a túlélés volt a cél, Boszniát elhagyva látnivaló sem nagyon akadt már, így aztán eléggé untam a motorozást.
Viszonylag korán megérkeztünk Julcsihoz, balatonalmádi barátunkhoz, itt igyekeztünk aktívan kipihenni a nyaralás fáradalmait. :D Hát, nagyjából éjjel fél2-ig sikerült aktívkodni, majd én fél órányi alvást követően arra ébredtem, hogy másnapos vagyok, nagyon. :D
15. nap - 2018. augusztus 11., szombat
Balatonalmádi - Győr
Délelőtt még picit regenerálódtunk, aztán hamarosan elindultunk haza. A motor a benzinkúton még vacakolt nekünk egyet, ezt leszámítva történésmentesen telt az út.
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy életünk eddigi legnagyobb kalandja volt ez a két hét. Montenegró mellett Görögország is a szívem csücske lett most már, és bár állítólag jövőre semmiképpen sem errefelé vesszük majd az irányt, nagyon remélem, hogy visszatérhetek még. :)
Az elmaradhatatlan videó:
Barban a tavalyról már ismerős Villa Glavanovicban foglaltunk szállást. Ezúttal cselesen nem a bolt felől, hanem az udvar irányából közelítettük meg a villát, majd be is parkoltunk az udvar egyik sarkába. Előkerítettem a kedvenc montenegrói bácsimat, aki megmutatta a szobánkat, aztán fizetésnél még egy kis kedvezményt is kaptunk tőle. :)
Pici pihenés után fürdőruhát öltöttünk, aztán lesétáltunk a partra. Elég sokan voltak a strandon, de azért megmártóztunk a tengerben, majd kis száradás után beültünk a Forestbe egy pizzára, naplementét nézni. :)
Szállásunk: Villa Glavanovic
3. nap - 2018. július 30., hétfő
Bar, Montenegró - Dolno Konjsko, Macedónia
Ezen a napon az Ohridi-tavat vettük célba. Albánián áthaladva iszonyú döcögős utakkal találtuk szemben magunkat, kész szerencse, hogy addigra már megedződött a gyomrom.
A szállásnál kedves házigazda hölgy fogadott minket a kiwilugas mellett, és bár nem pontosan olyan volt a szállás, mint ahogy a bookingos képek alapján elképzeltük, azért mindent összevetve szuper kis szobát kaptunk.
Kis pihenő után ismét motorra pattantunk, és átgurultunk Ohrid városába. Picit sétálgattunk a parton, Ádám készített néhány fotót, aztán gyorsan boltoltunk egyet, majd visszatértünk a szállásra.
Vacsora után ki szerettünk volna ülni a partra, de addigra közepesen nagy vihar kerekedett. Az eső viszonylag hamar elállt szerencsére, így végül lementünk a partra, én egy sziklán pihengettem, Ádám pedig villámokat fotózott.
Szállásunk: Nate Apartments
4. nap - 2018. július 31., kedd
Dolno Konjsko, Macedónia - Orikum, Albánia
Reggel egy parkolóból megtekintettük a Bay of Bones nevű múzeumot, majd haladtunk tovább az Ohridi-tó partján. Káprázatos látványt nyújtott a tó a reggeli fényben, pedig nekem előző nap nem annyira nyerte el a tetszésemet.
Viszonylag gyorsan átléptük az albán határt, majd néhány döcögős szakasz után az albán autópályán folytattuk utunkat. Ádám még itthonról kinézett egy elég király partszakaszt, így az autópályáról lehajtva errefelé vettük az irányt. Egy kanális mellett haladó kavicsos földnyelven vezetett az út a tenger felé, aminek hatására becsléseim szerint nagyjából kettő centivel rázódott lejjebb az összes belső szervem. A tengervízből kialakított, sólepárlásra szolgáló tavacskák rózsaszínes vize temérdek flamingó élőhelye.
A nyílegyenes, döcögős földnyelvet elhagyva konkrétan sivatagszerű helyre érkeztünk. Riszált alattunk a motor, én be is szartam rendesen, úgyhogy inkább gyalog tettem meg az utat a tengerig.
Kétségkívül gyönyörű volt egyébként a part, a szemetet leszámítva persze. Kicsit nézelődtünk, aztán visszaindultunk az autópálya irányába.
Rövid motorozást követően megérkeztünk aznapi szállásunkhoz. Azt leszámítva, hogy nem annyira volt ülőke a WC-n, tulajdonképpen egész pofás kis szobát kaptunk. Felcuccoltunk, aztán lesétáltunk a partra csobbanni egyet.
Szállásunk (2 napra): Blue Sea Hotel
5. nap - 2018. augusztus 1., szerda
Orikum, Albánia - Vlora, Albánia
Reggel útra keltünk, hogy felfedezzük Vlora homokos tengerpartját.
Már viszonylag korán egész sokan tartottak a part felé, végül aztán nem volt vészes a helyzet az általunk választott partrészen. Nem parkoltunk le itt azonnal, hanem tovább indultunk, annak reményében, hogy megtaláljuk az előző nap felfedezett partszakaszhoz vezető másik utat.
Hamar gyanússá vált, hogy valahol elvétettük az irányt, amikor azonban egy DANGER! feliratú kerítésbe ütköztünk, egyértelmű volt, hogy ezt bizony nagyon elbaltáztuk. Már éppen kezdtem volna ideges lenni, de erre nem maradt időm, ugyanis nagyjából ebben a pillanatban a kerítés mögül előrontott kb. 10, őrjöngő, a területét védelmező kutya. A kisebbektől még nem is szartam volna be annyira, amikor viszont egy megtermett medve nagyságú is nekiállt felénk rohanni, na, akkor tele lett a pelus. Ádám próbált a lehető leggyorsabban megfordulni a motorral, én meg közben üvöltöttem a kutyáknak, azt mondjuk már nem tudom, hogy mit, nyilván valami artikulálatlan fohászt arra vonatkozóan, hogy ne ezen a napon váljunk kutyaszarrá (légyszi). Végül sikerült a megfordulás, fénysebességgel visszapattantunk a motorra, a dögök még egy ideig rohantak utánunk, én sikítoztam velük, aztán végre leráztuk őket.
Őszinte leszek, ez után a nemkívánatos kaland után én leginkább csak haza szerettem volna jönni, de ehelyett inkább csak elkezdtem a sírást, és folytattam is egy ideig. :D Utána egyébként tök jó partot találtunk, persze szemetes volt ez is nagyon, de ezt leszámítva tényleg szemet gyönyörködtető.
Miután Ádám kifotózta magát, visszagurultunk ahhoz a partszakaszhoz, ahol láttunk más fürdőzőket, aztán levetkőztünk, és csobbantunk egyet mi is. Fürdőzés után kagylókat gyűjtöttünk a parton, aztán visszaindultunk a szállásra.
Délután még sétáltunk egyet a környéken, majd nagyjából összepakoltuk a cuccainkat, hogy reggel gyorsan megkezdhessük utunkat.
6. nap - 2018. augusztus 2., csütörtök
Orikum, Albánia - Lygia, Görögország
Albániának valahogy nem sikerült belopnia magát a szívembe, így aztán ezen a reggelen igazán örültem, hogy végre elhúzhatjuk a csíkot.
Előtte azért még következett némi motorozás az SH8-as úton, ami egy iszonyú király panorámaút. A kilátópontnál mi is megálltunk szétnézni.
A kilátó után eléggé megszomjaztunk, így kerestünk egy boltot. Bementem hideg innivalóra vadászni, aztán kisvártatva vissza is tértem a szerzeményeimmel: Ice Tea, Lemon Soda, valamint a boltból ellopott piros kosár. :D Aki nem ismer, annak most elmondanám, hogy rendszeresen nyúlok le bevásárlókosarakat boltokból, mármint nem kleptomán okokból kifolyólag, hanem szimplán valahogy a kezemben maradnak. :D Nyilván visszavittem a kosarat, lehet tippelni, mennyire röhögtek ki az eladók. :D
Továbbindultunk, aztán tettünk egy kis kitérőt a Kék Szem Forráshoz. A Kék Szem Forrás különleges természeti jelenség Albániában, kristálytiszta, kék vize egy több, mint 50 méter mély medencéből tör fel - a búvárok 50 méterig ereszkedtek le, de a karsztlyuk pontos mélysége még nem ismert. A forrás vize tényleg gyönyörű, viszont iszonyatosan sokan voltak, így mi mindennel együtt 10 percnél többet nem töltöttünk ott.
A görög határt átlépve lenyűgöző látványt nyújtott a rengeteg citromfa, el is határoztuk, hogy az egyikről szerzünk egy citromot. Végül erre nem került sor, mert mire észbe kaptunk, elfogytak a citromfák.
A szállásunk a lehető legszuperebb szállás volt, amit csak találhattunk. Csodálatos, gondozott kert, éjszaka kivilágított pálmafákkal, és csak egy út választja el egy elképesztően gyönyörű, nyugodt, tömegmentes partszakasztól.
Lepakolás után át is sétáltunk a partra, aztán csak áztattuk magunkat a tengerben. :) Ádám felcsapott árnyékolástechnikai szakembernek, ugyanis egy szikla, egy száraz náddarab, és a függőágyunk felhasználásával szuper kis napvitorlát dobott össze. :D
Szállásunk, 2 napra: Raptis Apartments
7. nap - 2018. augusztus 3., péntek
Lygia, Görögország - Porto Katsiki Beach, Görögország
Reggel viszonylag korán motorra pattantunk, hogy még nagyjából időben a Lefkada félszigetén található Porto Katsiki strandra érhessünk.
Az odafelé vezető út is gyönyörű, de maga a strand az, ami igazán elképesztő. Amikor odaértünk, csak néhány helyen sütött még be a nap a sziklák fölött, megvilágítva a kristálytiszta vizet. Annyira szép volt, én minden második lefelé vezető lépcsőfokon megálltam fotózni. :D Egészen kevesen is voltak még szerencsére, mi a napágyas résztől kicsit távolabb, két szikla között táboroztunk le. Elsőre hidegnek tűnt a víz, de aztán hozzászoktunk, én csak pihengettem a vízben, Ádám búvárkodott is. :) Másfél-két órán keresztül tudtuk élvezni a nyugalmat, aztán záporozni kezdtek az emberek. Amikor ketten is belemásztak az intim szférámba, inkább szedtük a sátorfánkat, és továbbálltunk.
Lefkada legdélebbi pontja felé vettük az irányt, ami hatalmas függőleges szikláival, és a klasszikus világítótornyával csábítja a látogatókat. Beszéltük is, hogy nem valószínű, hogy motoroztunk valaha ennél szebb helyen. :) Kicsit hegymászósra kellett venni a figurát, és mi végül még a kerítésen is átmásztunk egy-két fotó kedvéért.
Innen aztán visszaindultunk a szállásunkhoz. Ismét fürödtünk egyet, aztán kifeküdtünk a partra a napvitorlánk alá. :D Egyszer csak a távolban megláttuk egy hajó piros fényét és jelzőfüstjét. A helyiek, köztük a szállásadónk is, az utcáról figyelték az eseményeket, aztán hamarosan megérkezett a felmentősereg, akik kihúzták a hajót a partra.
8. nap - 2018. augusztus 4., szombat
Lygia, Görögország - Kalambaka, Görögország
Hajnalban ébredtem, nem éreztem magam valami jól. Mire indulnunk kellett, szerencsére sikerült összeszednem magam valamennyire. Erre a napra a Meteorák volt a cél.
Útközben tettünk egy aprócska kitérőt a Palaiokarya vízeséshez.
Kalambakába érve még túl korai lett volna elfoglalni aznapi szállásunkat, így előbb felkanyarogtunk a Meteorákhoz. A görög Meteora szó "levegőben lebegőt" jelent, és hát valóban, a sziklák elnevezése nem véletlen, a csúcsok az égbolt közelében keresendők. Nekem végig olyan érzésem volt, mintha a sziklák vetítve volnának, egyszerűen hihetetlen látvány volt.
Miután elfoglaltuk a hotelszobánkat, pici pihenő után élelemvadászatra indultunk. Végül egy helyes kis gyorsétteremben szereztünk egy-egy gyrost, isteni volt. :)
Este aztán még sétáltunk egyet a környéken, nem lehetett betelni a látvánnyal.
Szállásunk: Hotel King
9. nap - 2018. augusztus 5., vasárnap
Kalambaka, Görögország - Përmet, Albánia
Reggeli nélkül indultunk útnak, a boltok ugyanis vasárnap zárva tartanak. Kicsit később találtunk egy kisboltot, még pont nem haltam addig éhhalált. :)
A végén már nem is számoltam, hány alagúton gurultunk keresztül, már rosszul voltam az azokat jelző tábláktól.
Útközben tettünk egy aprócska kitérőt a Vikos szurdokhoz.
A görög-albán határra éppen ebédidőben érkeztünk, egy darabig azt hittük, hogy egy teljesen elhagyatott határátkelőt találtunk. Végül aztán előkerült valaki, így átgurulhattunk a határ albán oldalához. Itt szintén épp táplálkoztak, jó 15 percet várakoztunk, mire történt valami, addig egy német motoros párral beszélgettünk.
A határtól már nem volt messze aznapi szállásunk. Kedves recepciós fogadott minket, szokás szerint felcuccoltunk, majd kicsit kényelmesebbre vettük a figurát, és visszagurultunk Petran felé, a Benja nevű termálforráshoz.
A parkoló bejáratánál brutál sár volt, de átszeltük a motorral, mondjuk ennek én annyira nem örültem. A források sem annyira nyerték el a tetszésemet, persze szép hely volt, de egyrészt iszonyatosan büdös volt a víz, másrészt sajnos telve volt emberekkel. Így aztán végül nem fürödtünk, kicsit körülnéztünk, majd visszaindultunk.
Este még sétáltunk egyet Përmet városában. Vacsorára vadásztunk, végül egy gyorsétteremben kötöttünk ki megint, valami kebabtál-szerűséget sikerült szereznünk. Finom volt amúgy, de azért úgy döntöttem, nem árthat egy kis fertőtlenítés, ezért pár üzlettel arrébb leültünk egy kávézó teraszán whiskyzni. :D
Szállásunk: Hotel Ramizi
10. nap - 2018. augusztus 6., hétfő
Përmet, Albánia - Bar, Montenegró
Reggel korán összeszedtük magunkat, majd a hotel éttermében megreggeliztünk. A szoba ára tartalmazta az egyszerű, bőséges választékú, finom svédasztalos reggelit.
Az éjszaka folyamán a motor elé beparkolt néhány kocsi, így kicsit trükközni kellett a kiállásnál.
Montenegró felé vettük az irányt. A határon iszonyatos sor állt, így az autók egy részét kénytelenek voltunk ravaszul beelőzni.
A Cijevna folyón található vízesés, a montenegrói Niagara megtekintése eddigi látogatásaink során kimaradt nekünk, így most errefelé indultunk tovább a határtól. A folyó vize gyönyörű, a vízesést azonban most sem sikerült megnézni, ugyanis a szárazság miatt teljesen megszűnt létezni. :D
Podgorica után a tavalyról már ismerős fizetős alagúton haladtunk tovább Bar felé. Szállásunk ismét a Glavanovicban volt, mintha csak hazatérnénk, úgy kanyarodtunk be az udvarba. A bácsi megint hozta a formáját, ezúttal még több kedvezményt kaptunk. :)
Kimostam a szennyesünket egy lavórban, majd átöltöztünk fürdőruhába, aztán elindultunk a partra. Menet közben útba kellett ejtenem egy gyógyszertárat, ugyanis ekkor már nagyjából egy hete egy brutálisan vörös, égő, viszkető folt éktelenkedett a bal karomon, a könyököm fölött. Nem vettem észre, mikor és hogyan történt, a gyógyszertáros hölgy pedig sajnos nem igazán értett angolul, így tulajdonképpen azóta sem tudom pontosan, hogy mi támadhatott meg. A hölgy megvizsgált, aztán egy doboz allergiagyógyszerrel meg egy rovar- és medúzacsípésre való géllel engedett utamra.
Strandolás után természetesen megint a Forestben kötöttünk ki. :)
Szállásunk ismét, 2 napra: Villa Glavanovic
Bar, Montenegró
A közeli pékségben szereztünk reggelit, aztán lesétáltunk a partra, és a függőágyunkat két fa közé kifeszítve pihengettünk egy kicsit.
Ez után még sétáltunk egyet, aztán visszatértünk a szállásra, ahol próbáltunk alvóhelyet találni másnapra. Később aztán elgurultunk lemosni a motort, iszonyatosan piszkos volt szegény. :D Brutális hőség volt, így a délután végül sorozatnézésbe, majd alvásba torkollott, csak este merészkedtünk ki újra a strandra. Hatalmas volt a tömeg még akkor is, ezért egy rövid fürdőzést követően ismét a Forest teraszán toltuk a pizzánkat. Vacsi után még tettünk egy sétát a parton, én mindenképp akartam valami kacatot venni emlék gyanánt, végül aztán üres kézzel távoztunk mégis.
12. nap - 2018. augusztus 8., szerda
Bar, Montenegró - Pluzine, Montenegró
Ismét a Kotori-öböl felé vettük az irányt, ezúttal a kihagyhatatlan kotori szerpentin felől közelítettünk. Még mindig gyönyörű ez a hely, én egyszerűen nem tudom megunni.
A Durmitorban haladtunk aztán tovább Pluzine felé, Ádámnak ez a holdbéli táj az egyik kedvence Montenegróban. :)
A szállásunk ezen a napon az a hely volt, aminek az éttermében legelső montenegrói túránkon elfogyasztottuk az első montenegrói söreinket. :)
A szoba kellemesnek tűnt, néhány pókocskát leszámítva. Kis idő elteltével azonban a fürdőszobában furcsa dologra lettünk figyelmesek: a padlón egyértelműen egy skorpió teteme feküdt. Nem tudtuk, honnan került oda, de eléggé betojtunk tőle. Egy ideig igyekeztünk szemmel tartani és megbizonyosodni róla, hogy valóban halott-e. Az volt, így hát félig megnyugodva sétáltunk fel az étteremhez vacsorázni. Egész finom ételeket kaptunk, a fizetésre viszont jó háromnegyed órát kellett várnunk.
Mivel skorpió barátunkkal kapcsolatban a halál beálltának pontos időpontja nem volt megállapítható, így este hosszas gondolkodás után végül nem indultunk ugyan tovább innen a fenébe, de azért jobbnak láttuk lámpafénynél aludni. :D
Szállásunk, nekünk nem visszatérős hely: Guesthouse Zvono
13. nap - 2018. augusztus 9., csütörtök
Pluzine, Montenegró - Jajce, Bosznia-Hercegovina
A reggeli májkrémes kenyerünket egy benzinkúton fogyasztottuk el, egy cica társaságában. :) Ekkor még nem tudtuk, hogy kb. 5 perc múlva, előzés közben bedöglik alattunk a motor, úgy, ahogy van.
Ahogy szálltam le a motorról, egy pillanatra égett szagot éreztem, aztán hamarosan be is bizonyosodott a gyanúnk. Ádám addig piszkálgatta a vezetékeket, míg végül megtalálta a hibát: egy csatlakozó volt az, lényegében szénné égett. Átmeneti megoldásként szigetelőszalagot alkalmaztunk, majd a nagy ijedelem után picit megnyugodva gurultunk tovább Jajce felé.
Útközben tettünk némi kitérőt, hogy megnézzük az elhagyatott szarajevói bobpályát.
A pályát az 1984-es Szarajevói Téli Olimpiára tervezték a Trebević hegyre. 1982-ben átadták és 1983 januárjában már itt szervezték meg a Bob Európa-bajnokságot, a téli olimpia után pedig más versenyekre használták.
Amikor azonban kitört a Délszláv háború, és annak részeként bekövetkezett Szarajevó ostroma, a vidám csúszóversenyeket és szurkolókat katonák és civilekre vadászó mesterlövészek váltották fel.
A háború végeztével a boszniai szerb csapatok elhagyták a területet és a sérült pálya a bicikliseké, graffitiseké majd lassan az enyészeté lett. Egészen a 2010-es évek elejéig, mikor is kezdeményezések bontakoztak ki a pálya felújításának és újra használhatóvá tételének érdekében. Az első lépések egyikeként kiirtották a vad növényzetet, így újra járható a pálya mindhárom szakasza.
Erre a napra a már ismerős Jajce Youth Hostelben foglaltunk szállást. A szobában sajnos nem volt sem hűtő, sem klíma, erre azért jó, ha felkészülünk a dögmelegben.
A Hostellel szemben az elmúlt évben valamikor megnyílt egy hatalmas bevásárlóközpont, itt szereztünk hideg innivalót, aztán elsétáltunk a vízeséshez. Úgy döntöttünk, ezúttal lemászunk egészen a néhány évvel ezelőtt kialakított szabadtéri színpadig, innen még elképesztőbb látványt nyújtott a vízesés, és picit fel is frissültünk a vízpermetben.
Visszafelé menet szereztünk vacsorát, aztán gyors zuhany után eltettük magunkat másnapra.
Visszafelé menet szereztünk vacsorát, aztán gyors zuhany után eltettük magunkat másnapra.
Szállásunk: Jajce Youth Hostel
14. nap - 2018. augusztus 10., péntek
Jajce, Bosznia-Hercegovina - BalatonalmádiNekem ezen a napon konkrétan már csak a túlélés volt a cél, Boszniát elhagyva látnivaló sem nagyon akadt már, így aztán eléggé untam a motorozást.
Viszonylag korán megérkeztünk Julcsihoz, balatonalmádi barátunkhoz, itt igyekeztünk aktívan kipihenni a nyaralás fáradalmait. :D Hát, nagyjából éjjel fél2-ig sikerült aktívkodni, majd én fél órányi alvást követően arra ébredtem, hogy másnapos vagyok, nagyon. :D
15. nap - 2018. augusztus 11., szombat
Balatonalmádi - Győr
Délelőtt még picit regenerálódtunk, aztán hamarosan elindultunk haza. A motor a benzinkúton még vacakolt nekünk egyet, ezt leszámítva történésmentesen telt az út.
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy életünk eddigi legnagyobb kalandja volt ez a két hét. Montenegró mellett Görögország is a szívem csücske lett most már, és bár állítólag jövőre semmiképpen sem errefelé vesszük majd az irányt, nagyon remélem, hogy visszatérhetek még. :)
Az elmaradhatatlan videó:
Gratulálok Nektek!! Igazán bátrak vagytok! Ne feledjétek ,,Amit egyszer átélsz, azt már senki el nem veheti Tőled!!,, Köszönjük ,hogy megosztottátok velünk élményeiteket! Továbbra is Széles Utat Nektek!!!
VálaszTörlés